Mi történik, ha egy almafát tíz évig nem metszünk: a korona félelem nélküli alakításának művészete
Egy fiatal, szeretettel ültetett fa néhány év alatt egymásba fonódó ágak vad dzsungelévé válhat, ahol a gyümölcs sekélyes és beteg.
A metszés nem barbárság, hanem a fával való kommunikáció nyelve, ahol minden egyes metszés egy mondat, amely az életnedveket a megfelelő irányba tereli – számol be a tudósítója.
A fő elv, amit egyszer s mindenkorra meg kell tanulni: nem csak mindent le kell vágni, ami feleslegesnek tűnik, hanem elsősorban a koronán belül növő, egymást keresztező, egymáshoz dörzsölő ágakat és farkasokat – kövér függőleges hajtásokat, amelyek soha nem fognak gyümölcsöt hozni.
Fotó:
A legjobb időpont egy komolyabb beavatkozásra a kora tavasz, amikor a fagyok már visszahúzódtak, de a rügyek még nem duzzadtak meg, és a fa nyugalmi állapotban van. Ekkor minden sebnek lesz ideje begyógyulni, mielőtt az aktív nedvmozgás megindul, és a kertész lombozat nélkül láthatja a fa csontvázát.
A szerszámoknak nemcsak élesnek, hanem tökéletesen kihegyezettnek és fertőtlenítettnek kell lenniük, mert egy szakadt vágás nyitott kapu a fertőzések számára. A vékony ágakhoz metszőolló, a vastag gallyakhoz metszőfűrész, a sebek lezárásához pedig kertészeti lekvár vagy speciális paszta elengedhetetlen.
Az első metszés közvetlenül az ültetés után kezdődik, amikor a középső vezetőt körülbelül 80 centiméteres magasságig megrövidítjük, hogy serkentsük az oldalvázas ágak növekedését. Kegyetlennek tűnik, de így alakul ki a későbbi forma – tál, tier vagy orsó.
Egy idős, elhanyagolt fát nem szabad egy szezonban megfiatalítani, különben az ilyen stresszre túlburjánzó fürtnövekedéssel reagálhat, vagy egyszerűen elszáradhat. A folyamatot két-három évre kell nyújtani, kezdve a korona közepének ritkításával és a legnagyobb, nem megfelelően növekvő ágak eltávolításával.
Minden metszés után a fának támogatásra – öntözésre és mérsékelt tápoldatozásra – van szüksége, hogy energiáit a sebek gyógyulására és az új gyümölcshajtások kialakítására összpontosíthassa. A túlzott nitrogén azonban itt veszélyes, mivel gyors zöldnövekedést idéz elő a későbbi termés rovására.
A nyári zöldmetszés – csípés és metszés – segít radikális intézkedések nélkül korrigálni az alakot, különösen a csonthéjasoknál, amelyek nem jól tűrik a tavaszi beavatkozást. A fiatal puha hajtásokat egyszerűen ujjal ki kell csípni, és a fa alig veszi észre a beavatkozást.
A legnehezebb a szánalmat legyőzni, és felismerni, hogy egy ág eltávolításával tucatnyi másiknak adunk életet, amelyek több fényt és levegőt kapnak. A megfelelően kialakított korona átengedi a napsugarakat, így azok minden levelet megvilágítanak, nem csak a csúcsot.
A metszés egy évekig tartó párbeszéd, amelynek során megtanuljuk megérteni az egyes fák karakterét, növekedési erélyét és terméshozási szokásait. Idővel nem csak az ágakat, hanem a leendő rügyeket és terméskapcsolatokat is látni fogja, és minden egyes metszés tudatos és pontos lesz.
Olvassa el még
- Amikor a föld még alszik, de a palánták már tüsténkednek: a februári ablakpárkány titkai
- Hogyan öntözzük az uborkát, hogy ne legyen keserű: egyszerű eszközök vidéki kacatokból