Miért tegyünk almát a péksüteményekkel együtt a kenyérdobozba: a puhaság biokémiája a szikkadt héj helyett
Úgy tűnik, mintha a kenyér és a zsemle a saját szeszélyes menetrendjük szerint avasodna.
Ez a folyamat azonban jelentősen lelassítható a megfelelő mikroklíma kialakításával a tudósítója szerint.
Egy közönséges friss alma, amelyet egy kenyérdobozba vagy házi sütőedénybe helyezünk, természetes párásítóként működik, etilént és nedvességet bocsát ki egy kis zárt térben. Az etilén, mint gáznemű érlelőhormon, ebben az esetben más szerepet játszik – segít a pékárunak abban, hogy a morzsában lévő nedvességet hosszabb ideig megtartsa.
Fotó:
A kéreg szilárd marad, és nem válik kővé, maga a kenyér pedig nem penészedik meg, ha az alma nem túlérett és nem sérült. A gyakorlatban a különbség már 24 óra elteltével észrevehető – az ugyanabból a tételből származó, de külön tárolt kenyér sokkal hamarabb megromlik.
A szerző, aki hetente egyszer süt házi kenyeret, már régen átvette ezt a módszert. A kenyértartóban mindig van egy kis alma, amelyet az elfogyasztáskor cserélnek.
Ez a lifehack különösen jó az élesztőmentes kovászos kenyérhez, amelyet a nedves, sűrű morzsájáért becsülnek. Az alma ne érjen közvetlenül a kenyérhez, jobb, ha az edény sarkába tesszük.
A kissé alulérett, savanyú fajták, mint a semerenko vagy a Granny Smith ideálisak – ezek mérsékeltebben adják le a nedvességet. Az édes, túlérett gyümölcsök ezzel szemben felgyorsíthatják a penész megjelenését, ezért fontos az óvatosság.
Ez nem varázslat, hanem a környezeti paraméterek egyszerű szabályozása. Ez a tárolási módszer megtanít arra, hogy ne az élelmiszer természete ellen, hanem azzal összhangban dolgozzunk, a természet egyes adottságait felhasználva másokat megőrizve. Elegáns, olcsó és meglepően hatékony.
Olvassa el még
- Miért nem csak a konyhapolcra való a só: a fehér kristályok mint tisztítószer és megmentők
- Hogyan ment meg egy kis gyertyaviasz egy elakadt villámot: csendes győzelem egy kisebb üzemzavar felett