Miért ítél magányra az ideál kergetése: Hogyan teszi tönkre a szerelmi perfekcionizmus a valódi érzéseket?
Olyan gyakran keressük a tökéletes szerelmet a könyvekből és filmekből, hogy elmegyünk az élő, meleg, de hibás kapcsolatok mellett.
Az érzelmek tökéletességre való törekvése a társat személyből örökké revízióra szoruló projektté változtatja, és minden veszekedés a végzetes összeférhetetlenség rangjára emeli, nem pedig közönséges emberi nézeteltéréssé – véli a tudósítója.
A perfekcionizmus mögött gyakran gyermeki félelem rejtőzik: ha hibázom, vagy nem a legjobb partnert választom, akkor kiesek a szerelemből. Ezért keressük a hibákat, összehasonlítjuk a kapcsolatainkat másokkal, krónikus elégedetlenséget ápolva.
Fotó: Pixabay
Félünk elfogadni egy egyszerű igazságot – az igazi intimitás nem a hibátlanságból születik, hanem a tökéletlenséggel való alkudozás képességéből. Szakértők szerint a maximalista szemlélet elkaszálja az érzelmeket, és végtelen auditálással helyettesíti azokat.
Már nem érzed az örömöt, hogy valaki csak azért van melletted, mert az agyad azzal van elfoglalva, hogy listát készítsen: mit csinált rosszul, hol maradt el, hogyan kellett volna viselkednie. A szerelem kemény munkává válik, hogy elérjünk egy mitikus mércét.
Az állandó belső monológ arról, hogyan „kellene lennie” a dolgoknak, megakadályozza, hogy a dolgokat olyannak lássuk, amilyenek. Lehet, hogy hűséges, kedves ember van körülötted, de nem tudod értékelni, mert nem illik bele a fehér lovon lovagló herceg vagy a mindig mosolygó, tökéletes szerető kitalált képébe.
Ez a vakság a valódi méltósággal szemben a fő oka a lepusztultság érzésének. A pszichológusok azt tanácsolják, hogy a tökéletes partnerről helyezzük át a hangsúlyt az elég jó partnerre.
Az elég jó nem azt jelenti, hogy „úgy-ahogy”. Azt jelenti, hogy megbízható, tisztelettudó, párbeszédre és őszinte szeretetre képes.
Ez egy valódi hús-vér ember, nem pedig egy darabos, a fantáziádból és félelmeidből összerakott ideál. Amikor megengeded magadnak és a partnerednek, hogy nem-ideálisak legyenek, hihetetlen megkönnyebbülés érkezik a kapcsolatba.
Végre ellazulhatsz, abbahagyhatod a szerepjátszást, és önmagad lehetsz – fáradt, néha bosszús, vicces, furcsa. Ebben a hitelességben születik meg az a mélység, ami annyira hiányzik a tökéletes, de élettelen párkapcsolatokból.
Sok olyan pár személyes tapasztalata, akik felhagytak a szellem üldözésével, megerősíti, hogy ha egyszer elfogadod, hogy a boldog kapcsolat nem a problémák hiánya, hanem a közös megoldásuk képessége, akkor a világ felderül. Nem a grandiózus gesztusokat kezded értékelni, hanem a mindennapi „látlak” és „veled vagyok”, még akkor is, ha a dolgok nem tökéletesek.
Rá kell jönnöd, hogy a tökéletesség zsákutca. Nem vezet hozzá út, mert csak a fejünkben létezik. Csak a valódi emberhez vezető út létezik, annak minden nehézségével és fényes oldalával együtt. És azon végigsétálni, kézen fogva, sokkal értékesebb, mint magányosan állni a helyén, és várni a mitikus tökéletességre.
Olvassa el még
- Miért nem élhet egy szívben a szeretet és az ítélkezés: hogyan válik a kritika a társból vádlottá
- Miért hallgassunk együtt: hogyan válik a csend a legőszintébb párbeszédenkké a párkapcsolatban